Családmenedzser:

szakma, foglalkozás, hivatás

Mintegy tíz éve gondolkodunk arról, hogy milyen módon lehetne egyszerre, egy intézkedéssel támogatni a család intézményét, csökkenteni a munkanélküliséget és növelni a családjukban, családjukért tevékenykedő emberek szociális biztonságát.

Az elérhető statisztikai adatok szerint Magyarországon jelenleg a családok száma két és három millió között van. Ennyi családban van egy-egy ember, aki a családot összetartja. Ő a család, a ház „lelke”. Többnyire a családanya tölti be ezt a szerepet: megszüli és felneveli a gyermekeket, beszerzi az élelmiszereket, főz, mosogat, mos, takarít, rendet tart a lakásban és sokszor a kertben, óvodába és iskolába viszi a gyermekeket, segít nekik a tanulásban, gondozza őket, ha betegek, kikérdezi a leckét, tanulni tanítja őket, örül sikereiknek, vígasztalja őket a kudarcok idején, ő a serdülők pszichológusa, de ő hallgatja meg türelemmel a férj munkahelyi gondjait is. Ő ápolja az idős, sokszor magatehetetlen hozzátartozókat. Számos esetben ő intézi a család hivatalos ügyeit, pénzügyeit, adóbevallását, kisebb-nagyobb építkezéseit, a berendezési tárgyak bevásárlását. Számos családban ezeknek a feladatoknak az elvégzése a családapára, vagy helyetteseire hárul.

Egy amerikai kutató 18000 családanya tevékenységét vizsgálta. Kimutatta, hogy átlagos, heti munkaidejük 94.4 óra. Ezért – ha fizetett állásban dolgoznának – kb. évi 117 000 dollár fizetés járna (http://www.salary.com).

Ezzel szemben, ha a mai Magyarországon valaki bevallja, hogy ő „háztartásbeli”, azonnal azt kérdezik tőle: - „Te nem dolgozol?” Mintha csak a bérért, fizetésért végzett tevékenység lenne „munka”. Véleményünk szerint a közeli jövőben át kell értékelnünk a „munka” fogalmát is.

Sok „háztartásbeli” tartozik – a mai szóhasználat szerint – a munkanélküliek, vagy biztosítási szempontból a „potyautasok” közé. Szerteágazó tevékenységükért jó esetben köszönet jár, egyébként semmit sem kapnak.

Mivel a család tulajdonképpen egy „kis létszámú vállalkozás”, javasoljuk, hogy a családot összetartó, családszervező személy használhassa a CSALÁDMENEDZSER elnevezést.

A „családmenedzser” legyen az Országos Képzési Jegyzékbe (OKJ) felvehető, tanítható és tanulható szakma. Minden családban egy személy – aki az ezzel járó képzést és kötelezettségeket vállalja – válhasson foglalkoztatott családmenedzserré, akinek ezért minimális összegű nyugdíj- és egészségbiztosítás jár, ilyen irányú tevékenységének tartama szolgálati időnek minősüljön.

Ahhoz képest, hogy a jelenleg családmenedzserként dolgozó sokszázezer ember ezért a tevékenységéért gyakorlatilag semmit sem kap, ez hatalmas előrelépést jelentene és egyben – aránylag nem túl nagy költséggel – néhány év alatt a munkanélküliek számát jelentősen csökkentené.

Ez az elnevezés sokat jelentene az otthon tevékenykedők öntudata, önbizalma, önbecsülése szempontjából. Öntudatos, elégedett emberek, kiegyensúlyozott, boldog családok a mainál jóval egészségesebb társadalom kialakításához járulhatnának hozzá.

Mivel minden új dolog létrehozása akadályokba, ellenállásba, kifogásokba, ellenérvekbe ütközik, családtagjaink, barátaink és ismerőseink – hosszú évek óta gyűjtögetett – ötleteit, javaslatait is felhasználva, összefoglaljuk, hogyan képzeljük el a családmenedzseri szakma, illetve foglalkozás kialakításának gyakorlati lépéseit.

A célhoz vezető út lépései

Az Országgyűlés – felismerve a családmenedzseri szakma és foglalkozás társadalmi, politikai jelentőségét – erről törvényt alkot.

A törvényjavaslatot beterjesztő minisztérium a törvény elfogadása után elkészíti a végrehajtási rendeletet.

A végrehajtási rendelet megjelenése után 6-12 hónap alatt felállítható a családmenedzserek regisztrációját, nyilvántartását és képzését irányító és ellenőrző, országos szervezet. Célszerű lenne ezt a szervezetet a már létező munkaügyi központokban létrehozni. Ezzel párhuzamosan elkészülhetnének a családmenedzser-képzés tantervei és tankönyvei. Lehetőleg a leendő családmenedzserek lakóhelyéhez legközelebb kellene az oktatást megszervezni.

A jelöltek a tanfolyam befejezése után záróvizsgát tesznek, - ennek eredménye lehet: „kiválóan megfelelt”, „megfelelt” és „nem felelt meg”. A tanfolyam – legfeljebb – kétszer lenne ismételhető. (Aki ezen idő alatt sem tudja elvégezni a tanfolyamot, az valószínűleg az önálló családmenedzseri szerepre is alkalmatlan.) A sikeres vizsgázók diplomát kapnak.

A legkiválóbbak részt vehetnek a következő családmenedzser-generációk képzésében. Mint minden szakmában, a családmenedzserek esetében is nélkülözhetetlen a minőségbiztosítás, időről-időre történő ellenőrzés, családlátogatás. E feladatok ellátására legalkalmasabbnak a szociális munkások és az oktatásban résztvevő pedagógusok, közösség-fejlesztők tűnnek.

Családmenedzser-képzés

A családmenedzser-képzéshez szükséges infrastruktúra – általános-, közép-, szakképző iskolák és intézetek formájában – adott. Az oktatói gárda – gyakorló, nyugdíjas, vagy munkanélküli pedagógusok, szakoktatók, vendég-oktató szakemberek, továbbá szociális munkások részvételével – szintén rövid idő alatt kialakítható. A tananyag összeállítása sem okozhat túl nagy gondot.

Minimálisan egy-éves képzés lenne szükséges, amely – a szerzett tapasztalatok birtokában – fokozatosan két-éves képzésre bővíthető. A képzés alatt a résztvevők már részesülnének – ösztöndíjként – a minimális összegű nyugdíj- és egészségbiztosításban. Családonként egy személy regisztráltathatná magát családmenedzserként és vehetne részt a családmenedzser-képzésben. A jelentkezés minimális feltételei lennének az általános iskola elvégzése és betöltött 18-éves életkor.

Az alábbiakban – nagyon vázlatosan – szeretnénk felsorolni, hogy milyen tantárgyakat, s ezeken belül milyen témákat tartunk szükségesnek a családmenedzser-képzés során.

Csecsemőápolás és gyermeknevelés: szoptatás, táplálás, testápolás, az egészséges csecsemő és kisgyermek fejlődése, a gyermeklélektan alapjai, a serdülő-kor problémái, családi életre nevelés, szexológiai alapismeretek, fogamzásgátlás.

Csecsemő- és gyermekbetegségek: a leggyakoribb fertőző és nem fertőző betegségek tünetei, az elhízás veszélyei, mikor kell feltétlenül orvost/mentőt hívni?, teendők, illetve elsősegélynyújtás az orvos megérkezése előtt (lázcsillapítás, görcsgátlás, folyadékpótlás), a beteg gyermek ápolása, táplálása, gyógyszer-adagolás.

Felnőttek és idős betegek házi ápolása: a leggyakoribb, idült, felnőtt- és időskori betegségek, ápolástani alapismeretek, a súlyosabb tünetek felismerése, az idős betegek gondozásának jellegzetes problémái, felfekvés megelőzése és kezelése, lábadozó betegek és idősek gyógytornája.

Háztartási alapismeretek: a táplálkozás-tudomány alapjai, alap-táplálékok, kalória, KJ, az élelmiszerek beszerzése, otthoni tartása, konyhatechnikai alapismeretek/ötletek, hogyan őrizzük meg ételeink tápértékét?, az elkészült ételek eltartása/tárolása, tartósítás, befőzés, tisztaság a konyhában, a lakás takarítása, tisztán tartása, vegyszerek tárolása, jellegzetes, háztartási balesetek, megelőzés, elsősegélynyújtás. A négy évszak fontosabb teendői a kertben és a ház körül.

Gazdálkodási alapismeretek, ügyintézés: könyvelés, a kiadások és bevételek tervezése, hogyan működnek a bankok?, számlák befizetése, hitelek igénylése és törlesztése, elektronikus ügyintézés, mire jó a számítógép?, mit, hol és mennyiért vásároljunk?, adózási alapismeretek, adóbevallás, az adóbevallás során elkövetett, gyakoribb hibák.

Krízis-helyzetek a családban: elszegényedés, munkanélkülivé válás, (álláskeresés, állás-interjú, önéletrajz-írás), hirtelen és váratlan haláleset, súlyos baleset, rokkantság, temetés, gyász, alkoholista, drog-függő családtag kezelése, súlyosbodó, családi konfliktusok, kulturált válás.

A család szabadidős tevékenysége: vallási, politikai, civil közösségek, a heti pihenőnapok és az ünnepnapok, hagyomány-ápolás/őrzés, évi szabadság örömei és gondjai, színház, mozi, hangverseny, televízió, olvasás, társasjátékok, számítógépes játékok, kirándulás gyalog, kerékpáron, csónakkal, sílécen és gépkocsival, a térkép és tájoló használata, GPS, üdülés, falusi turizmus, külföldi utazás, zenei-, sport-tevékenység, ki milyen sportot válasszon?

Ki „fizeti” a családmenedzsereket?

Ügyelni kell arra, hogy a családmenedzseri rendszer bevezetése az állami költségvetést a lehető legkisebb mértékben terhelje. A befizetések fő forrása tehát a családi öngondoskodás legyen.

Ennek leggyakoribb formája a kereső foglalkozásban dolgozó családtag (férj, feleség, a családban élő nagyszülő, idősebb gyermek), vagy támogató szponzor által történő befizetés lehet. Az általuk befizetett összeg legyen levonható az adóalapból. Az állam tehát itt azzal fektet be a jövőbe, hogy lemond a családmenedzser számára befizetett, minimális összegű nyugdíj- és egészségbiztosítási díj adójáról. Valójában így az állam is jól jár: olyan pénzek kerülnek a nyugdíj- és egészségbiztosítási alapokba, melyek egyébként nem kerültek volna oda.

A másik öngondoskodási forma az lehet, hogy a rövidített munkaidőben, vagy táv-munkában dolgozó családmenedzser a saját fizetéséből fizeti be a biztosítási díjakat, - melyekkel a saját adóalapját csökkentheti. A családmenedzseri tevékenység mellett – szerintünk – teljes munkaidőben való foglalkoztatás alig lehetséges.

Természetes és kívánatos is, hogy a jobb keresettel rendelkező családokban a családmenedzserek számára a minimális összegű nyugdíj- és egészségbiztosításon felül a család további biztosításokat köthet. Reményeink szerint – a társadalom fejlődésével és anyagi gyarapodásával párhuzamosan – ez a „családmenedzseri fizetés” fokozatosan bővíthető lesz, legalább a minimálbér szintjéig.

Szeretnénk hangsúlyozni, hogy az általunk családmenedzseri fizetésként ajánlott, minimális összegű nyugdíj- és egészségbiztosítás a családmenedzsereknek minden, a törvények szerint őket egyébként megillető jövedelmen (pl. munkanélküli segély, rendszeres szociális segély, időskorúak járadéka, gyermeknevelési támogatás, ápolási díj, stb.) felül, azoktól függetlenül kerüljön befizetésre a nyugdíj- és egészségbiztosítási alapokba. A családmenedzser ezeket az összegeket nem kapja kézhez, csak a rendszeresen érkező egyenleg-értesítőkből szerez róluk tudomást.

Gondot egyedül azoknak a családmenedzsereknek az esetében látunk, akiknek az egész családja a létminimum alatt él. Fontos társadalompolitikai cél, hogy az ilyen családok száma minél kevesebb legyen. A munkahely-teremtés e cél elérésének nélkülözhetetlen eszköze. Csak a létminimum alatt élő családoknál lenne szükséges a biztosítási összegek erre a célra létrehozott alapítványokból, európai uniós támogatásból, esetleg költségvetési forrásból való befizetése.

Minőségbiztosítás

A családmenedzserek a családjuk és/vagy az állam „alkalmazottai”. Munkájuk megfelelő színvonalú végzését időnként ellenőrizni és segíteni kell. Ezt a feladatot a területileg illetékes munkaügyi központok a szociális munkások segítségével, a kis falvakban pedig önkéntesek (pl. nyugdíjas pedagógusok, közösségfejlesztők) közreműködésével láthatnák el, akik rendszeres családlátogatások során szereznének tudomást a családmenedzserek sikereiről és gondjairól. Megfelelő tapintattal és empátiával segíthetnék barátságok, kisebb-nagyobb közösségek, klubok kialakulását. Még a legkisebb falvakban is lehetővé válna így továbbképző előadások megtartása. Fontos, hogy a családmenedzserek ezeket a látogatásokat ne zaklatásnak, hanem segítségnyújtásnak érezzék. Sok esetben megelőzhetővé válna az otthon tevékenykedőknél időnként jelentkező, „izolációs tünetcsoport” kialakulása. Az egymás közelében élő családmenedzserek – a családlátogatók támogatásával – egyre gyakrabban segíthetnének egymásnak. Ugyanakkor a családlátogatók tudomást szerezhetnének arról, hogy melyik családban vannak olyan súlyos gondok, melyek megoldásához külső (pl. önkormányzati, orvosi, esetleg rendőrségi) segítségre van szükség.

Várható eredmények

A családmenedzser-szakma és foglalkozás elismerése – rövid idő alatt és aránylag nem túl nagy költséggel – jelentősen csökkenthetné a munkanélküliséget. Sok embert ösztönözhetne továbbtanulásra. Jól illeszkedne a családi adózás programjához. Csökkentené az egészség- és nyugdíjbiztosítással nem rendelkezők számát, növelné a családjukért tevékenykedők szociális biztonságát. Megerősítené a családokat. Hosszú távon mérsékelhetné a válások számát. Nagy lépést jelentene az „atomizált” társadalomtól az összetartó, együttműködő, közösségi társadalom felé. Ösztönözne rövidített munkaidejű- és távmunka végzésére, ilyen munkahelyek létesítésére.

A családmenedzseri rendszer bevezetésével példát mutathatnánk az Európai Unió népeinek.
______________________________________________________________________

Dr Farkas Julianna, szemész szakorvos, két-gyermekes, négy-unokás családanya

Dr Molnár Lajos, orvos-radiológus, gyermekgyógyász szakorvos, a fertőző betegségek szakorvosa ( https://www.ipernity.com/home/45435 )