A “Mérnöki Tudomány Határok Nélkül” Kiáltványa a Vízről

Előfeltételek

A vízhez való hozzájutás emberi jog, melyet az Egyesült Nemzetek egyetemes jogként ismer el, úgyanúgy, mint a gazdasági, szociális és kulturális jogokat. A víz a levegővel és a napfénnyel együtt szükséges minden ember számára, és így az élethez való jog előfeltétele.

Ezért mi a vizet közös, társadalmi tulajdonnak tekintjük, melyet úgy kell elosztani, hogy ne váljék a népek közötti háborúk és konfliktusok forrásává. A gazdasági tulajdonformák a kereskedelmi tevékenység során helyettesíthetők és választhatók. Mivel a víz semmivel sem helyettesíthető, nem válhat gazdasági tulajdonná vagy árúvá.

Úgy hisszük, hogy a vízzel való kereskedés és a vízszolgáltatás privatizálása nem a megfelelő út ahhoz, hogy garantáljuk a fent leírtakat, különösen olyan nemzetek esetén, amelyeknél nincs társadalmi védőháló.

Az etikus vízgazdálkodásnak az egész emberiség közös jövőjének építése során alapvető szemléletté kell válnia. Ezért úgy véljük, hogy a víz-körforgás irányításának átláthatóan biztosítania kell minden ember számára a tiszta vízhez való hozzájutást az egész világban. Ide tartozik a polgárok és a közösségek részvétele a vízellátó rendszerben, a forrásokkal való gazdálkodástól a szennyvíz tisztításáig és ellenőrzéséig.

A vízhez való hozzájutást a nemzetközi közösségnek az igazságoság és a szolidaritás elveinek betartásával és a vízhasználat ésszerű és fenntartható módján kell garantálnia.

Nyilvánosságra hozzuk, hogy

(Az adatok forrása: Beyond scarsity: power, poverty and the global water crisis – UNDP* 2006 hdr.undp.org/hdr2006)

§ a világon több mint egymilliárd embert fosztanak meg a vízhez való hozzájutástól. A kockázatmentes vízforrás hiánya a betegségek és a szegénység egyik fő okozója. A szennyezett víz, továbbá a megfelelő közegészségügyi szolgálat hiánya a felelős évente 1,8 millió gyermek haláláért;

§ nyilvánvaló a vízhez való hozzájutás egyenlőtlensége. Az Egyesült Államokban naponta és fejenként 575 liter vizet fogyasztanak, Európában 200-300 litert, miközben a világ déli országaiban az emberek kevesebb, mint 10 liter vízhez jutnak. Még egy-egy országon belül is nagy egyenlőtlenségek vannak: a legszegényebbek gyakran hozzá sem férnek a vízelosztó hálózathoz és arra kényszerülnek, hogy a viszonteladóktól vegyék meg a rossz minőségű és drága vizet. Azoknak az embereknek a kétharmada, akik nem jutnak hozzá kockázatmentes vízforráshoz, naponta kevesebb, mint 2 dollárból él. Az ENSZ a napi minimális vízszükségletet 40 liternek tartja, azonban a WHO szerint a napi 50 liter küszöb alatt az ember már szenved a vízhiány miatt;

§ a vízellátó források fokozatosan csökkennek a környezetszennyezés és a túlzott vízkivétel miatt. Az UNDP* értékelése szerint a világon 1,4 milliárd ember él olyan vízgyűjtő medencékben, ahol a vízfogyasztás nagyobb, mint a minimális, természetes vízhozam. Ez a legtöbb esetben olyan régiókban fordul elő, amelyek erősen függnek a mezőgazdasági termeléstől, ahol a víz minősége a környezetszennyezés miatt került veszélybe (például a Ganges síksága Dél-Ázsiában, Észak-Kína és Észak-Amerika fennsíkjai);

§ túl nagy és így nem fenntartható a palackos ásványvíz-fogyasztás. Az ásványvíz termelése és fogyasztása igen magas költséggel jár. A világon naponta 200 millió ásványvizes palackot ürítenek ki, ezeket főleg fosszilis üzemanyaggal működtetett járműveken szállítják. Az újra-hasznosításra nem kerülő vizes-palackok lebomlásához 500 évre van szükség. Olaszország világrekorder a palackos víz fogyasztása terén: ez évenként és személyenként 184 liter, miközben a világ-átlag csak 24 liter.

§ a nemzetközi szervezetek erélytelensége, tehetetlensége jelentős mértékű. Évente 10 milliárd dollárra lenne szükség ahhoz, hogy 2015 előtt elérjük az évezredfordulóra a vízhez és az egészségügyi szolgálatokhoz való hozzáféréssel kapcsolatban kitűzött célokat. “A tíz milliárd dollár jelentős összegnek tűnhet, de be kell illeszteni a szövegkörnyezetbe. Ez az érték kisebb, mint amit a világon öt nap alatt katonai kiadásokra költenek, kevesebb, mint a fele annak az összegnek, amelyet a gazdag országok évente ásványvíz vásárlására fordítanak” – írja az UNDP* 2006-os jelentése.

Követeljük:

§ a vízhez való hozzájutást, mint olyan jogot, melyet szentesítenek a helyi, a nemzeti és a nemzetközi intézmények, és amely kivétel nélkül, minden embernek garantált, olyan mennyiségben, amelyet az egész világon elfogadnak. E küszöb felett kérjük, hogy a jog szabályozza a vízhez való hozzáférést, a vízgazdálkodást, és akadályozza meg a víz pazarlását és nem megfelelő fogyasztását;

§ a víznek az emberiség közös tulajdonaként való értékelését, amely nem kezelhető árúként és nem rendelhető alá gazdasági és profitszerző tevékenységnek;

§ a vízgyűjtő területek és az édesvizek védelmét és megóvását, olyan politikai, cselekvési programot, amelynek az a célja, hogy bolygónkon a következő generációk számára is biztosítsuk az élet feltételeit;

§ lehetőséget arra, hogy a közösségek, a polgárok szervezetei és ezek hálózatai részt vehessenek a vízzel való gazdálkodásban, abból a célból, hogy közvetlen, közösségi irányítás jöjjön létre;

§ nemzetközi alapítvány felállítását a vízellátás, a területi gazdálkodás és a hidrogeológiai egyensúly fenntartására irányuló tervek megvalósítása érdekében;

§ a vízgazdálkodás átláthatóságát az irányítás és a tervezett befektetések civil társadalom által történő ellenőrzésével;

§ a mezőgazdasági és ipari vízfogyasztás ésszerűsítését, a pazarlás megszüntetésével, a vízben gazdag talajrétegek szennyezésének korlátozásával, alkalmas újra-hasznosítási és tisztító rendszerek bevezetésével;

§ a vízszolgáltatás nyilvános, demokratikus, a közösség részvételével történő ellenőrzését.

Mint a « Mérnöki Tudomány Határok Nélkül » társaságok olasz hálózata, kötelezzük magunkat, hogy :

§ támogatjuk azokat a terveket, melyek garantálják a vízhez való hozzájutás jogát, és azokat a tevékenységeket, amelyek a vizet az emberiség közös vagyonaként kezelik;

§ oktató kampányokat dolgozunk ki a megfelelő vízgazdálkodásról, melyekben hangsúlyozzuk, hogy a vízlelő területek védelme és megóvása csak minden polgár részvételével lehetséges;

§ elősegítjük a tudatos vízfogyasztásra való nevelést, amelyben a palackokból fogyasztott víz környezetre való következményeit ismertetjük és bátorítjuk ennek korlátozott és felelősségteljes alkalmazását;

§ fogékonnyá tesszük a polgárokat, az intézményeket és a gazdálkodó szervezeteket arra, hogy feltétlenül szükséges a vízfogyasztás ésszerűsítése, különös tekintettel az iparban és a mezőgazdaságban, a rendelkezésünkre álló víz hatékonyabb és jobban működő hasznosításával.

*UNDP – United Nations Development Programme

Az eszperantót hídnyelvként használva magyarra fordította

dr. Molnár Lajos